Kulturális fordítástudomány

A fordítástudomány mint alkalmazott nyelvészeti diszciplína Magyarországon igen komoly hagyományokkal és eredményekkel büszkélkedhet: számos szaktekintéllyel, önálló folyóirattal és az ELTE BTK Fordító- és Tolmácsképző Tanszékének kezelésében doktori programmal is rendelkezik. A nemzetközi kontextusban azonban a hetvenes évektől egyre erősebben jelentkezik az igény, hogy a fordítástudomány önálló, kultúratudományi jellegű arculatot öltsön. Ezek a törekvések a strukturalista irodalomtudomány, a kulturális antropológia és az összehasonlító világirodalmi kutatások által előkészített szellemi közegben, James S. Holmes és Anton Popovič munkássága révén kezdtek tekintélyt szerezni, s napjainkban a nemzetközi szintéren a Translation Studies fogalma már ezt a kultúratudományi szemléletet feltételezi, amely jórészt segédtudományként tekint az alkalmazott nyelvészeti kutatások módszertanára és kérdésirányaira, miközben olyan részterületeket nyitott meg, mint a fordításetika, a posztkoloniális és gender-szempontú fordításkutatás, az audiovizuális és a nem-professzionális fordításműveletek vizsgálata, a kognitív traduktológia, a fordítások memetikai megközelítése, vagy a számítógéppel támogatott fordítás (CAT) új felhasználásai.

A magyar irodalom történetében a műfordítás jelentősége túlbecsülhetetlen. Egy sajátos, nem indoeurópai nyelvi kondíciókra épülő, az európai történelemben jellemzően periférikus, receptív szerepet játszó kultúra alapvetően a fordítások révén kapcsolódik a külvilág trendjeihez, fejleményeihez, kihívásaihoz – ennek megfelelően a műfordítás a kezdetektől kiemelt jelentőségű, magas presztízsű kulturális tevékenységnek számít, gazdag eszköz- és hagyománykészlettel. Felmérni is nehéz, mennyi nyelvi invenció, a mindennapi nyelvhasználat hány fordulata származik például Károlyi Gáspár vagy Arany János műfordítói kreativitásából, s a Miskolci Egyetemen működő Szabó Lőrinc Kutatóhely is kiemelten foglalkozik a huszadik század talán legjelentősebb műfordítói életművének feltárásával és elemzésével.

A Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolája – alapvető szövegtudományi beállítottságának köszönhetően – ideális hátteret nyújt a fordítástudományi kérdések posztgraduális szintű tanulmányozásához, az elmélyült fordításelméleti, fordítástörténeti, összehasonlító fordításkritikai vizsgálatokhoz. A képzés során az általánosan kötelező szövegtudományi alapismeretek (A modul) mellett a hallgatók átfogó ismereteket szereznek az irodalmi fordítás elméleti kérdéseiről (B modul). Az első félév a fordítástudomány változó kereteivel, a fordítás mentális folyamatával, a kultúrában betöltött szerepével foglalkozik, kitér a fordítás és értelmezés, fordítás és adaptáció viszonyára, valamint a magyar fordítói hagyományra. A második félév tárgya a fordítás (Cicero óta) legfontosabb alapkérdése, az egyenértékűség (ekvivalencia). A kurzus bemutatja a kérdés történetét, és a megoldására irányuló korszerű elméleteket, külön hangsúlyt helyezve a fordíthatatlanság eseteire. A harmadik félév a fordítás voltaképpeni célját, a kulturális közvetítést tárgyalja; számba veszi a lehetséges fordítói stratégiákat (a hozzájuk tartozó elméletekkel együtt), áttekinti a fordítás megítélésének lehetséges mércéit, valamint kitér a fordító előtt álló rendkívüli kihívásokra. A negyedik félévben kerül sor a fordításműveletek medialitásának és szociológiai környezetének kérdéseire (audiovizuális és nem-professzionális fordítások, kétnyelvűség), valamint az összehasonlító fordításkritika módszertanára. Az elméleti tárgyalást gyakorlati, elemző órák egészítik ki.

A C modul gyakorlati kurzusai a fordítás és a fordításról való gondolkodás történetét tekintik át. Az első félévben az antik fordításokról, a fordítás ókori megítéléséről, valamint a klasszikusok modern fordításáról esik szó. A második félév a magyarországi fordításirodalom kezdeteit, a bibliafordításokat, azok kulturális és ideológiai hátterét, nyelvi hatását mutatja be. A harmadik félév arra a szerepre összpontosít, amelyet a nemzeti kultúra kialakításában játszottak a 18. és 19. század irodalmi fordítói vállalkozásai. Végül a negyedik félév a modern magyar világirodalmi kánon kialakításának műveleteit, a folyamat ideológiai feszültségeit és egyéni teljesítményeit tekinti át. A kurzus során mindvégig kiemelt szerepet kapnak a nyelvi, filológiai, tárgy- és keletkezéstörténeti, valamint összehasonlító elemzések.

Mintatanterv

Kulturális fordítástudomány (programvezető: Prof. Dr. Kappanyos András)

Az egyes tantárgyi egységek magyarázata a kreditrendszer ismertetésében található.

A képzés során félévenként min. 30 kreditpont megszerzése kötelező. Ebből min. 15 kreditpontot a mintatantervben feltüntetett tanórák teljesítésével kell megszerezni (1–1 A, B, C tárgy felvétele minden félévben kötelező), a többi kreditpontot pedig az egyéni kutatómunka teljesítésével.

A kurzusok meghirdetéséért a programvezetőkkel egyeztetve a DI vezetője a felelős. A leckekönyvi bejegyzésért a tárgyjegyzők felelősek.

A megnevezett tárgyjegyzők az adott tantárgy felelősei. A kurzusokat a tárgyjegyzővel egyeztetve, a DI vezetőjének felkérése alapján más oktatók is oktathatják.