Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskola
Tanrend
A DI működésének célja, hogy az irodalomtudomány tudományágban folyó doktori képzés szervezeti kereteit a vonatkozó jogszabályok és egyetemi szabályzat rendelkezéseinek tekintetbe vételével kialakítsa, annak tudományos és szervezeti felügyeletét ellássa, a doktori képzés színvonalát felügyelje.
E feladatát a DI az egyetemi doktori szabályzat rendelkezéseinek figyelembevételével létrehozott, de a bölcsészettudományi képzés, s különösen az irodalomtudomány mint tudományág igényeit és követelményeit tekintetbe vevő szervezet, különösen doktori oktatási programjainak kialakítása és működtetése révén látja el.
Klasszikus szövegtudomány
A program oktatási koncepciója a magyarországi írásbeliség különböző szövegtípusainak megismerésére és kezelésére irányul, az elméleti képzés és a gyakorlati alkotómunka szoros egységére és egyidejűségére épül. A történeti, teoretikus és módszertani ismereteket eredetükben és alkalmazásukban mutatja és gyakoroltatja be, a hagyományos és modern technika használatával együtt. Tudományos célja magyar, latin, német, illetve a magyarországi művelődés történetében szerepet játszó nyelven keletkezett irodalomtudományi, művelődéstörténeti, tudománytörténeti és rokon területekhez tartozó közép- vagy újkori kéziratos vagy nyomtatott forrásszövegek kritikai kiadásának sajtó alá rendezése a szöveg elolvasásától a nyomdakész kézirat elkészítéséig, a kiadás szövegtudományi tanulságainak tanulmányszintű és az értekezés műfajának formailag is megfelelő feldolgozásával. A konkrét szövegek a hallgató felkészültségétől, nyelvtudásától, érdeklődési körétől és távlati terveitől függően kerülnek kiválasztásra, figyelemmel a szaktudományosság szükségleteire is.
A program keretében elsajátítandó fontosabb ismeretkörök:
Kulturális fordítástudomány
A fordítástudomány mint alkalmazott nyelvészeti diszciplína Magyarországon igen komoly hagyományokkal és eredményekkel büszkélkedhet: számos szaktekintéllyel, önálló folyóirattal és az ELTE BTK Fordító- és Tolmácsképző Tanszékének kezelésében doktori programmal is rendelkezik. A nemzetközi kontextusban azonban a hetvenes évektől egyre erősebben jelentkezik az igény, hogy a fordítástudomány önálló, kultúratudományi jellegű arculatot öltsön. Ezek a törekvések a strukturalista irodalomtudomány, a kulturális antropológia és az összehasonlító világirodalmi kutatások által előkészített szellemi közegben, James S. Holmes és Anton Popovič munkássága révén kezdtek tekintélyt szerezni, s napjainkban a nemzetközi szintéren a Translation Studies fogalma már ezt a kultúratudományi szemléletet feltételezi, amely jórészt segédtudományként tekint az alkalmazott nyelvészeti kutatások módszertanára és kérdésirányaira, miközben olyan részterületeket nyitott meg, mint a fordításetika, a posztkoloniális és gender-szempontú fordításkutatás, az audiovizuális és a nem-professzionális fordításműveletek vizsgálata, a kognitív traduktológia, a fordítások memetikai megközelítése, vagy a számítógéppel támogatott fordítás (CAT) új felhasználásai.
A magyar irodalom történetében a műfordítás jelentősége túlbecsülhetetlen. Egy sajátos, nem indoeurópai nyelvi kondíciókra épülő, az európai történelemben jellemzően periférikus, receptív szerepet játszó kultúra alapvetően a fordítások révén kapcsolódik a külvilág trendjeihez, fejleményeihez, kihívásaihoz – ennek megfelelően a műfordítás a kezdetektől kiemelt jelentőségű, magas presztízsű kulturális tevékenységnek számít, gazdag eszköz- és hagyománykészlettel. Felmérni is nehéz, mennyi nyelvi invenció, a mindennapi nyelvhasználat hány fordulata származik például Károlyi Gáspár vagy Arany János műfordítói kreativitásából, s a Miskolci Egyetemen működő Szabó Lőrinc Kutatóhely is kiemelten foglalkozik a huszadik század talán legjelentősebb műfordítói életművének feltárásával és elemzésével.
A Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolája – alapvető szövegtudományi beállítottságának köszönhetően – ideális hátteret nyújt a fordítástudományi kérdések posztgraduális szintű tanulmányozásához, az elmélyült fordításelméleti, fordítástörténeti, összehasonlító fordításkritikai vizsgálatokhoz. A képzés során az általánosan kötelező szövegtudományi alapismeretek (A modul) mellett a hallgatók átfogó ismereteket szereznek az irodalmi fordítás elméleti kérdéseiről (B modul). Az első félév a fordítástudomány változó kereteivel, a fordítás mentális folyamatával, a kultúrában betöltött szerepével foglalkozik, kitér a fordítás és értelmezés, fordítás és adaptáció viszonyára, valamint a magyar fordítói hagyományra. A második félév tárgya a fordítás (Cicero óta) legfontosabb alapkérdése, az egyenértékűség (ekvivalencia). A kurzus bemutatja a kérdés történetét, és a megoldására irányuló korszerű elméleteket, külön hangsúlyt helyezve a fordíthatatlanság eseteire. A harmadik félév a fordítás voltaképpeni célját, a kulturális közvetítést tárgyalja; számba veszi a lehetséges fordítói stratégiákat (a hozzájuk tartozó elméletekkel együtt), áttekinti a fordítás megítélésének lehetséges mércéit, valamint kitér a fordító előtt álló rendkívüli kihívásokra. A negyedik félévben kerül sor a fordításműveletek medialitásának és szociológiai környezetének kérdéseire (audiovizuális és nem-professzionális fordítások, kétnyelvűség), valamint az összehasonlító fordításkritika módszertanára. Az elméleti tárgyalást gyakorlati, elemző órák egészítik ki.
A C modul gyakorlati kurzusai a fordítás és a fordításról való gondolkodás történetét tekintik át. Az első félévben az antik fordításokról, a fordítás ókori megítéléséről, valamint a klasszikusok modern fordításáról esik szó. A második félév a magyarországi fordításirodalom kezdeteit, a bibliafordításokat, azok kulturális és ideológiai hátterét, nyelvi hatását mutatja be. A harmadik félév arra a szerepre összpontosít, amelyet a nemzeti kultúra kialakításában játszottak a 18. és 19. század irodalmi fordítói vállalkozásai. Végül a negyedik félév a modern magyar világirodalmi kánon kialakításának műveleteit, a folyamat ideológiai feszültségeit és egyéni teljesítményeit tekinti át. A kurzus során mindvégig kiemelt szerepet kapnak a nyelvi, filológiai, tárgy- és keletkezéstörténeti, valamint összehasonlító elemzések.
Mintatantervek
A DI működésének célja, hogy az irodalomtudomány tudományágban folyó doktori képzés szervezeti kereteit a vonatkozó jogszabályok és egyetemi szabályzat rendelkezéseinek tekintetbe vételével kialakítsa, annak tudományos és szervezeti felügyeletét ellássa, a doktori képzés színvonalát felügyelje.
E feladatát a DI az egyetemi doktori szabályzat rendelkezéseinek figyelembevételével létrehozott, de a bölcsészettudományi képzés, s különösen az irodalomtudomány mint tudományág igényeit és követelményeit tekintetbe vevő szervezet, különösen doktori oktatási programjainak kialakítása és működtetése révén látja el.
Klasszikus szövegtudomány
A program oktatási koncepciója a magyarországi írásbeliség különböző szövegtípusainak megismerésére és kezelésére irányul, az elméleti képzés és a gyakorlati alkotómunka szoros egységére és egyidejűségére épül. A történeti, teoretikus és módszertani ismereteket eredetükben és alkalmazásukban mutatja és gyakoroltatja be, a hagyományos és modern technika használatával együtt. Tudományos célja magyar, latin, német, illetve a magyarországi művelődés történetében szerepet játszó nyelven keletkezett irodalomtudományi, művelődéstörténeti, tudománytörténeti és rokon területekhez tartozó közép- vagy újkori kéziratos vagy nyomtatott forrásszövegek kritikai kiadásának sajtó alá rendezése a szöveg elolvasásától a nyomdakész kézirat elkészítéséig, a kiadás szövegtudományi tanulságainak tanulmányszintű és az értekezés műfajának formailag is megfelelő feldolgozásával. A konkrét szövegek a hallgató felkészültségétől, nyelvtudásától, érdeklődési körétől és távlati terveitől függően kerülnek kiválasztásra, figyelemmel a szaktudományosság szükségleteire is.
A program keretében elsajátítandó fontosabb ismeretkörök:
- Szövegismeret. A jel, az üzenet, az írás, a szöveg, a szövegmű. Az irodalmi forma. Szövegelméletek. Irodalomszociológia. A forrásszöveg tipológiája és formái. Fennmaradásának módjai és eszközei. Az írásjel. Könyv- és írástörténet. A helyesírás. A nyelvjárás. A kézírás (paleográfia, történeti grafológia), a kézirat (kodikológia, diplomatika). A nyomtatás és a nyomtatvány; nyomtatvány-meghatározás. Egyéb információhordozók és médiumok. A szöveg tárolása és lelőhelye (könyvtár, levéltár). A felkutatás módszerei és eszközei. A szövegismeret segédletei.
- Textológia. A filológia és története. A szöveg olvasása, megértése, értelmezése, minősítése (a forráskritika), magyarázata, javítása; a segédletek kezelése. A textológia története és iskolái. Intézmények és orgánumok. A szöveg reprodukálásának lehetőségei, formai megoldásai és tartalmi követelményei.
- Textográfia. Az írásmű nem szöveges jelentéshordozói; művészi (iniciálé, miniatúra stb.), technikai (ábra, térkép stb.) és tartalmi komplementumok (kalligramm, kronosztichon, embléma, menzurális notáció, hangjegy stb.).
- Szövegkiadás. A publikálás története, elvei, formái, intézményei, szervezése. A reprodukálás technikai eljárásai és eszközei. A szöveg számítógépes feldolgozása, tárolása, publikálása. Indexelés. Szerkesztés. Nyomdai ismeretek. A papír. Könyvkötés. A kiadói tevékenység. A szövegtudomány etikai és jogi vonatkozásai.
Kulturális fordítástudomány
A fordítástudomány mint alkalmazott nyelvészeti diszciplína Magyarországon igen komoly hagyományokkal és eredményekkel büszkélkedhet: számos szaktekintéllyel, önálló folyóirattal és az ELTE BTK Fordító- és Tolmácsképző Tanszékének kezelésében doktori programmal is rendelkezik. A nemzetközi kontextusban azonban a hetvenes évektől egyre erősebben jelentkezik az igény, hogy a fordítástudomány önálló, kultúratudományi jellegű arculatot öltsön. Ezek a törekvések a strukturalista irodalomtudomány, a kulturális antropológia és az összehasonlító világirodalmi kutatások által előkészített szellemi közegben, James S. Holmes és Anton Popovič munkássága révén kezdtek tekintélyt szerezni, s napjainkban a nemzetközi szintéren a Translation Studies fogalma már ezt a kultúratudományi szemléletet feltételezi, amely jórészt segédtudományként tekint az alkalmazott nyelvészeti kutatások módszertanára és kérdésirányaira, miközben olyan részterületeket nyitott meg, mint a fordításetika, a posztkoloniális és gender-szempontú fordításkutatás, az audiovizuális és a nem-professzionális fordításműveletek vizsgálata, a kognitív traduktológia, a fordítások memetikai megközelítése, vagy a számítógéppel támogatott fordítás (CAT) új felhasználásai.
A magyar irodalom történetében a műfordítás jelentősége túlbecsülhetetlen. Egy sajátos, nem indoeurópai nyelvi kondíciókra épülő, az európai történelemben jellemzően periférikus, receptív szerepet játszó kultúra alapvetően a fordítások révén kapcsolódik a külvilág trendjeihez, fejleményeihez, kihívásaihoz – ennek megfelelően a műfordítás a kezdetektől kiemelt jelentőségű, magas presztízsű kulturális tevékenységnek számít, gazdag eszköz- és hagyománykészlettel. Felmérni is nehéz, mennyi nyelvi invenció, a mindennapi nyelvhasználat hány fordulata származik például Károlyi Gáspár vagy Arany János műfordítói kreativitásából, s a Miskolci Egyetemen működő Szabó Lőrinc Kutatóhely is kiemelten foglalkozik a huszadik század talán legjelentősebb műfordítói életművének feltárásával és elemzésével.
A Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskolája – alapvető szövegtudományi beállítottságának köszönhetően – ideális hátteret nyújt a fordítástudományi kérdések posztgraduális szintű tanulmányozásához, az elmélyült fordításelméleti, fordítástörténeti, összehasonlító fordításkritikai vizsgálatokhoz. A képzés során az általánosan kötelező szövegtudományi alapismeretek (A modul) mellett a hallgatók átfogó ismereteket szereznek az irodalmi fordítás elméleti kérdéseiről (B modul). Az első félév a fordítástudomány változó kereteivel, a fordítás mentális folyamatával, a kultúrában betöltött szerepével foglalkozik, kitér a fordítás és értelmezés, fordítás és adaptáció viszonyára, valamint a magyar fordítói hagyományra. A második félév tárgya a fordítás (Cicero óta) legfontosabb alapkérdése, az egyenértékűség (ekvivalencia). A kurzus bemutatja a kérdés történetét, és a megoldására irányuló korszerű elméleteket, külön hangsúlyt helyezve a fordíthatatlanság eseteire. A harmadik félév a fordítás voltaképpeni célját, a kulturális közvetítést tárgyalja; számba veszi a lehetséges fordítói stratégiákat (a hozzájuk tartozó elméletekkel együtt), áttekinti a fordítás megítélésének lehetséges mércéit, valamint kitér a fordító előtt álló rendkívüli kihívásokra. A negyedik félévben kerül sor a fordításműveletek medialitásának és szociológiai környezetének kérdéseire (audiovizuális és nem-professzionális fordítások, kétnyelvűség), valamint az összehasonlító fordításkritika módszertanára. Az elméleti tárgyalást gyakorlati, elemző órák egészítik ki.
A C modul gyakorlati kurzusai a fordítás és a fordításról való gondolkodás történetét tekintik át. Az első félévben az antik fordításokról, a fordítás ókori megítéléséről, valamint a klasszikusok modern fordításáról esik szó. A második félév a magyarországi fordításirodalom kezdeteit, a bibliafordításokat, azok kulturális és ideológiai hátterét, nyelvi hatását mutatja be. A harmadik félév arra a szerepre összpontosít, amelyet a nemzeti kultúra kialakításában játszottak a 18. és 19. század irodalmi fordítói vállalkozásai. Végül a negyedik félév a modern magyar világirodalmi kánon kialakításának műveleteit, a folyamat ideológiai feszültségeit és egyéni teljesítményeit tekinti át. A kurzus során mindvégig kiemelt szerepet kapnak a nyelvi, filológiai, tárgy- és keletkezéstörténeti, valamint összehasonlító elemzések.
Mintatantervek
- A doktori oktatási programok mintatantervei (a DI működési szabályzatának függeléke) letölthetők (PDF formátumban).
- Az alábbi, online (HTML) változatban az egyes tantárgyak leírásai (követelmény- és olvasmányjegyzékei) is elérhetők (egyenkénti PDF formátumban).