Miskolci Egyetem Irodalomtudományi Doktori Iskola
Az irodalom- és a történelemtudomány legfontosabb forrása a szöveg. Mindkét tudományág a kezdetektől különös gondot fordít a szövegekkel és tudományos igényű kiadásukkal kapcsolatos, textológiai problémák feltárására és megoldására. Szakembereik a komplex szövegvizsgálathoz szükséges minden elméleti és gyakorlati eszközzel rendelkeznek, ismerik azt a fizikai, társadalmi és történeti teret, amelyben a szöveg keletkezett, elhelyezkedik és hasznosul, alkalmazzák azokat a módszereket és technológiát, amellyel kezelhető és értelmezhető, és tisztában vannak azzal, hogy a szövegvizsgálat eredményei hogyan plántálhatók be a tudomány egyetemébe.
A program oktatási koncepciója a magyarországi írásbeliség különböző szövegtípusainak megismerésére és kezelésére irányul, az elméleti képzés és a gyakorlati alkotómunka szoros egységére és egyidejűségére építve. Tudományos célja közép- vagy újkori, magyar, latin, német vagy a magyarországi művelődés történetében szerepet játszó nyelveken keletkezett irodalmi, művelődéstörténeti, tudománytörténeti kéziratos vagy nyomtatott forrásszövegek kritikai kiadásának sajtó alá rendezése kommentárral és apparátussal. A konkrét szövegek a hallgató felkészültségétől, nyelvtudásától, érdeklődési körétől és távlati terveitől függően kerülnek kiválasztásra, figyelemmel a szaktudományosság szükségleteire is.
A program a 20. századi klasszikus modernség, az avantgárd, a másodmodernség, az utómodernség és a posztmodern jegyében alkotó szerzők tanulmányozását célozza, figyelmet fordítva az irodalom önreflexiójának értelmezésére is: hogyan látták korukat, irodalmunkat a korabeli kritikusok, irodalomtörténészek. A program elméleti megalapozását döntően a hatás- és befogadás-történet biztosítja, alkalmazza a szövegtan, a narratológia, a modern retorika és poetológia módszereit és integrálja az irodalomelmélet rendszerelvű koncepcióit, a történeti poétikai szempontrendszer mellett erőteljesen érvényesíti az irodalomtörténet-írás metaelméleti megfontolásait és a hermeneutikai megközelítést.
A fordítástudomány kultúratudományi megközelítése olyan részterületeket nyit meg, mint a fordításetika, a posztkoloniális fordításkutatás, az audiovizuális és a nem-professzionális fordításműveletek vizsgálata, a kognitív traduktológia, a fordítások memetikai megközelítése, a számítógéppel támogatott fordítás (CAT) új felhasználásai. A program hallgatói fordításelméleti, fordítástörténeti, összehasonlító fordításkritikai vizsgálataik során átfogó ismereteket szereznek az irodalmi fordítás elméleti kérdéseiről, az antik fordításokról, a klasszikusok modern fordításáról, a magyarországi fordításirodalomról, kulturális és ideológiai hátteréről, nyelvi hatásáról.