Műszaki Földtudományi Kar

Bányászati és Geotechnikai Intézeti Tanszék

A Selmecen harmadikként - 1770. április 3-án létrehívott bányászati (jelenlegi nevén Bányászati és Geotechnikai Intézeti Tanszék) tanszékkel vált szervezetileg teljessé a Bányászati Akadémia (Bergakademie).

A bányászati tanszék első kiemelkedő professzor egyénisége Delius Traugott Kristóf volt, aki a mai értelemben vett bányaművelés, bányamérés, ércelőkészítés, bányajog, bányagazdaságtan, pénzverészet és az erdészet szakismereteit is oktatta.

Az 1848-49-es szabadságharc nagy változásokat hozott a selmeci Bányászati Akadémia életében. Az osztrák és a cseh származású hallgatókat hazarendelték. Az előbbieknek az ausztriai Leobenben, az utóbbiaknak a csehországi Přibramban önálló bányászati és kohászati felsőfokú tanintézeteket alapítottak.

1872-ben a bányaműveléstani tanszékből kivált a bányaméréstan és a geodézia oktatása.

A selmeci intézmény 1920-ban Sopronba települt át, ahol Bányászati és Erdészeti Főiskola néven lelt otthonra, és a nagy anyagi veszteségek ellenére tovább folytatta a felsőfokú bányászati, a kohászati és az erdészeti oktatást.

1929-ben került a Bányaműveléstani Tanszékre Esztó Péter, aki azonnal átvette az elméleti és a gyakorlati bányászati szakismeretek oktatását, majd 1932-től 1953-ig terjedően a tanszék vezetését is. Esztó Péter professzor nagy gyakorlati tapasztalatú és elméletileg is sokoldalúan felkészült tanár volt. Tudományos munkásságában nemzetközi mércével is kiemelkedő a nevével fémjelzett kőzetmozgási elmélet, amellyel megalapozta és elindította a hazai kőzetmechanikai kutatásokat. Maradandó értékűt alkotott a bányaszellőztetéssel, valamint a bányaméréssel és a bányagazdasági kérdésekkel foglalkozó kutatási eredményeivel is.

1949-ben Miskolcon megalapították a Nehézipari Műszaki Egyetemet bánya, kohó és gépészmérnöki karokkal. Ettől az időtől kezdve átmenetileg az első két évben az alaptárgyak oktatása Miskolcon, a szaktárgyak tanítása pedig a diploma elnyeréséig 1959-ig változatlanul Sopronban folyt.

A Bányamérnöki Kar összes szaktanszékét 1959-ben áttelepítették Miskolcra, ahol a Bányaműveléstani Tanszék vezetője hosszú évtizedeken keresztül Zambó János akadémikus volt.

1994 közepétől a tanszék a Bányászati és Geotechnikai Tanszék nevet viseli. Ez az elnevezés kifejezi, hogy legjobb szakmai hagyományokat megtartva méltó módon képes válaszolni korunk oktatási és kutatási kihívásaira: a legkülönbözőbb ásványi nyersanyagok kitermelése, a hulladék anyagoktól történő mentesítés, a szennyezett földtartományok megjavítása, rekultivációja, valamint a földkéregben kialakítandó sajátos mérnöki létesítmények, például alagutak terén.