Dr. KOVÁCS FERENC

egyetemi tanár, az MTA rendes tagja

Szakmai életrajz

 Középiskolai tanulmányait a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban végezte, 1957-ben kitűnő rendű érettségit szerzett. A Nehézipari Műszaki Egyetem Bányamérnöki Kar bányaművelő szak bányamérő ágazatán 1962-ben jeles minősítéssel bányamérnöki, 1968-ban kitüntetéses külfejtési szakmérnöki oklevelet szerzett. 1962-től a Bányászati és Geotechnikai Tanszék oktatója, 1977-től egyetemi tanár, 1984-től a Tanszék vezetője. 1974-77-ben dékánhelyettes, 1977-78-ban dékán, 1978-86-ig rektorhelyettes, majd nyolc évig az egyetem rektora, 1994-től 2001-ig ismét a Bányamérnöki (jelenleg Műszaki Földtudományi) Kar dékánja.

1963-ban summa cum laude minősítéssel Dr.tech. címet, 1968-ban a műszaki tudományok kandidátusa, 1976-ban a műszaki tudomány doktora  címet szerezte meg, 1987-től a MTA levelező, 1993-tól rendes tagja.

Vezető oktatóként a bányatelepítés, bányaépítés, bányászati technológiák, bányabiztonság témakörökben tart előadásokat. Jelentős eredményeket ért el a tananyagok fejlesztésében, új szakirányok (pl. geotechnikai) kialakításában, a továbbképzési tevékenység irányításában és szervezésében. Széleskörű oktatói tevékenységének színvonalát és nemzetközi elismertségét jelzi, hogy a Leobeni Montanuniversität és a Petrozsényi Egyetem vendégprofesszora.

Egyetemi vezetőként kezdeményező és kimagasló szerepe volt a Miskolci Egyetem oktatási-kutatási profiljának bővítésében. Nevéhez fűződik az Állami és Jogtudományi, a Gazdaságtudományi és a Bölcsészettudományi Kar létrehozása és kifejlesztése, a Vegyipari Automatizálási Főiskolai Karnak a Gépészmérnöki Karhoz történő integrálása, az informatikai és a villamos üzemmérnöki szak indítása, az Északmagyarországi Universitas Egyesülés létrehozása.

Kiemelkedő szerepe van tudományos utánpótlás nevelésében, a nyersanyagtermelő és feldolgozó rendszerek analitikai vizsgálatával foglalkozó (Zambó János által alapított) tudományos iskola továbbvitelében, irányításában, 1984-től az iskola, az akadémiai támogatású kutatóhely vezetője. Korábban másfél évtizedig a Tudományos Minősítő Bizottság, illetőleg a földtani-bányászati-geodéziai-geofizikai szakbizottság tagja. 1994-től a Miskolci Egyetem Doktori Tanácsa elnökeként és a Geotechnikai módszerek és eljárások kutatása, fejlesztése doktori programok vezetőjeként a PhD képzés indításában is eredményes munkát végez. 2001-től a Műszaki Földtudományi Kar „Földtudományok” című doktori iskola vezetője. Irányításával eddig 15 doktorandusz (Dr. tech., dr.univ., PhD) dolgozott és szerzett fokozatot.

Egyetemi oktatói, kiemelkedően eredményes vezetői-szervezői munkáját elismerő kitüntetések: Munka Érdemrend bronz fokozat (1973), Kiváló Munkáért (1979), Munka Érdemrend arany fokozat (1986), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1994), Pro Universitäte (1995), Pro Comitatu (1997), Jubileumi Egyetemi Aranyérem (1999), Pro Facultate Jurisprudentiae (2001), Miskolc Város Díszpolgára (2003).

Tudományos tevékenysége elsősorban a bányatelepítés, bányaművelés és a bányabiztonság területére esik.

Kutatásai során foglalkozott az ásványi nyersanyagok gazdasági értékelésével, a bányászati és energetikai komplexumok optimális paramétereinek meghatározásával, a bányászat műszaki fejlesztési irányainak kijelölésével, a természeti és bányászati veszélyek (víz-, tűz-, metán-, sujtólég-, gáz- és kőzetkitörés, stb.) és a természeti adottságok közötti kapcsolat feltárásával, a védekezési módszerek fejlesztésének lehetőségeivel.

Tudományos kutatási eredményeiről 199 dolgozatot publikált, köztük 95-öt idegen nyelven. Hazai és nemzetközi konferenciákon 132 előadással szerepelt.  Több mint 330 kutatási jelentés, nagyobb szakvélemény kidolgozásában vett részt irányítóként, illetőleg közreműködőként. Munkáira 168 hivatkozás történt.

            Szakmai-tudományos munkájával kiérdemelt kitüntetések: Akadémiai Díj (1973), Kiváló Bányász (1983), Alkotói Díj (1985), Állami Díj (megosztott, 1988), Péch Antal Emlékérem (1992), Jospeh von Fraunhofer Emlékérem (német, 1992), Eötvös Lóránd Díj (1994), PL. Kapica Emlékérem (orosz, 1995), Zielinszky Szilárd Díj (2001).

            A szakmai-tudományos közélet aktív résztvevője és szervezője, számos tudományos és szerkesztő bizottságnak volt, illetve jelenleg is tagja: MTA Bányászati Tudományos Bizottság, Energetikai Tudományos Bizottság, Miskolci Akadémiai Bizottság, MAB Bányászati Szakbizottság, MTA Felügyelő Bizottság, Acta Geodaetica, Geophysica et Montanistica, a Progress in Mining and Oilfield Chemistry Szerkesztő Bizottság, Miskolci Egyetem Közleménye A sorozat, Bányászat főszerkesztője, Bolyai János Kutatási Ösztöndíj kuratórium tagja, Arany János Közalapítvány a Tudományért Kvassay Jenő szakkuratórium tagja, Vitális István Alapítvány kuratórium elnöke, Központi Bányászati Múzeum Alapítvány kuratórium elnöke.

A nemzetközi szakmai-tudományos kapcsolatok területén is jelentős tevékenységet fejt ki. A Nemzetközi Természet- és Társadalomtudományi Akadémia (Moszkva) rendes tagja, az Ukrán Gazdasági Tudományos Akadémia rendes tagja, a Bányászati Tudományok Akadémiájának (Moszkva) külföldi tagja, a World Mining Congress International Organizing Committee tagja, az International Mine Water Association tagja, a Society of Mining Professors tagja, 1994-95-ben elnöke. A nemzetközi tudományos együttműködés terén kiemelkedő tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el: a Harkovi Állami Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktora (1990), Kassai Műszaki Egyetem Aranyérme (1991), a Torontói Ryerson Műszaki Egyetem Fellowship (1991), az Azovi Állami Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktora (1992), a Petrozsényi Bányászati Egyetem tiszteletbeli doktora (1992), a Moszkvai Állami Bányászati Egyetem tiszteletbeli doktora (1994), a Leobeni Montanuniversität Díszpolgára (1996), Nemzetközi Természet- és Társadalomtudományi Akadémia Szent György Keresztje (1996), a Nagaokai Műszaki Egyetem (Japán) tiszteletbeli doktora (1999), a Kassai Műszaki Egyetem tiszteletbeli doktora (2002).

Kiemelt publikációk:

1. Kovács F.: A kritikus külfejtési mélység meghatározása. MTA Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei 35. kötet 1-5. füzet 25 29. old.
2. Kovács F.: A gázkitörések várható intenzitásának változása a művelési mélység függvényében. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 108 (1975) évf. 8. szám 516-523. old.
3. Kovács F.: A bányák gázveszélyességének kapcsolata a természeti paraméterekkel és a biztonsági előírásokkal. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászat 114 (1981) évf. 4. szám 223-232. old.
4. Kovács F.: Gondolatok a szénomlasztásos fejtések alkalmazásához és fejlesztésük irányainak kijelöléséhez. Bányászati és Kohászati Lapok Bányászati 115 (1982) évf. 4. szám 245-249. old.
5. Kovács F.: Az atom és szénerőművek gazdaságosságának összehasonlításáró Nehézipari Műszaki Egyetem Közleményei I. sorozat Bányászat 32 (1984) kötet 1-4. füzet 59-78. old.
6. F. Kovács: Charakterisirung der in Kohlenkraftwerken anfallenden Reststoffe. Glückauf-Forshungshefte (Jahrgang) 61 (2000) Nr. 1. April pp. 38-41.
7. Kovács F.: Energiaforrások a jövő energiaellátásához. Magyar Energetika 2001. 4. szám 2-3. old.
8. F. Kovács: Fly Ash from Brown Coal Power Plants: Characterization and Utilization. Focus on Remaniing Oil and Gas Reserves. Progress in Mining and Oilfield Chemistry 4. Akadémiai Kiadó Budapest, 2002. pp. 273-280.
9. Kovács F.: Szenes erőművek környezetbarát üzemeltetésének lehetőségei. A Miskolci Egyetem Közleménye A sorozat, Bányászat, 67 (2004) kötet, Környezetvédelem 5-24. old.
10. Kovács F. Kérdőjelek a fosszilis energiahordozók felhasználása, az üvegházhatás és a globális felmelegedés témakörében. Magyar Energetika XII. (2004) évf. 3. (június) szám, 3-9. old.